„Élvezz, Jenő!” – zúgott gúnyosan a lelátó, miután az „öreg” 1995-ben megörült egy morzsányi magyar futballsikernek. A legfrissebb Élet és Irodalomban a „kis” Knézy szinte ugyanezt az oltást kapta meg egy kis szösszenetben. Mert bizony kiabált a női kajak egyes 500 méteres olimpiai döntőjében, sőt, ahogy közeledett a cél, egyre hangosabban! A végén pedig olyat mondott, ugye, mintha épp azt csinálnák az olimpiai győztessel és éppen élvezne.

Egészen új megvilágításba helyezi az írás régebbi olimpiai élményeinket. Hiszen ezek után ki tudja, mire célzott pontosan Vitray Tamás, mikor azt kiabálta Egerszegi Krisztinának Szöulban: „Gyere, kicsi lány!” Vagy Csisztu Zsuzsa milyen cicázásra gondolhatott, mikor Atlantában a gerendáról leeső Krausz Nikolettet „Nikicicának” szólítva buzdította?

Ezek után már nem is olyan könnyű eldönteni, hogy a glosszaíró gondol-e túl sokat a szexre, vagy mint a viccben: csak a doktor mutogat állandóan pinákat.