Hát, akkor október 23-ával is megvolnánk. Most már Orbánt és bandáját kell elzavarni, nem Gyurcsányt és haverjait. Kergetés is be lett ígérve megint, oké. Csak most nem a kommunistákat, hanem a félázsiai diktatúra-rajongókat. Aki most van, mennie kell, összefogás és program meg majd lesz, holnaptól leülünk kidolgozni. Laposodó gondolatok, ismerős közhelyek az elmúlt évekből.

Nagyrészt ismerős figurák is, némileg aszinkronban: Bajnai Gordon még a színpad mögött memorizálta a beszédét, mikor a nem túl messzi Egyetem téren Gyurcsány Ferenc már ki is nevezte főnökké, aki mögé ő is beállna. Ehhez képest Juhász Péter, Milla-vezető a tüntetés estéjén az ATV-ben még semmi ilyesmiről nem tudott, egyenrangú szervezetek együttműködéséről beszélt. Most akkor, vagy valaki előreszaladt, vagy valaki le van maradva.

Bajnai tehát most civilből megint politikus üzemmódba váltott, mert hí a haza. Így feleslegessé is tett minden, az ő úgynevezett civilségén kezdett polémiát. Valószínűleg egyszerűen csak az történt, hogy eltöltött egy kis időt a Moldova György által réges-régen megírt Állami Káderpihentető és Felújító Intézetben, ahol a homlokzaton jelmondat hirdeti: „A káder nem vész el, nem is alakul át, csak egy kicsit elfelejtik.”

Mellesleg ez a civil politikusság amúgy is fából vaskarikának tetszik. Tudom, baromi büdössé vált az utóbbi két évtizedben az a szó, hogy „párt”. Ugyanígy a „politikus” a szarházi szinonimája lett. De aki komolyan akar politizálni, annak végül – hívják azt majd együttműködésnek, szövetségnek vagy bármi másnak – pártot kell alapítania, és magának is politikusként kell fellépnie. Mert akár népszerű is lehet Juhász Péter és a szolidaritásos Kónya Péter, ahogy amolyan civil módra egyszerű jelszavakat ordibál a mikrofonba, vagy kicsit megfújoltatja a tömeget, de ez a – nem túl eredeti – népvezérkedés nagyon hamar unalmassá válik. Aztán jönnek a profik és elviszik majd a show-t.

Azok pedig jönnek: a millás tömegben is ott volt már Szanyi Tibor, Horváth Csaba, Draskovits Tibor, és sok-sok ismerős arc. Úgy látszik, a magyar baloldal ugyanabból a mimetikus polialoidból van, mint a Terminator 2 T1000-ese: bármennyire tönkreverik, földbe gyalulják, kis darabkái előbb-utóbb megindulnak egymás felé, összefolynak, és megint MSZP-vé állnak össze. Van egy olyan érzésem, ha Juhász Péter és Kónya Péter sokat civilkedik még, a nem is olyan távoli jövőben helyettük már Gyurcsány és Mesterházy integet majd Bajnai mellől a színpadról és énekli el az Internacionálét a Himnuszt. Kár lenne.

Persze, elgondolkodtató az is, hogy a legutóbbi, civilségből kinövő ilyen kezdeményezés, az LMP most kezd egyre nagyobb kutyaszorítóba kerülni. Ha csatlakoznak az új szövetséghez, máris Gyurcsány mellett találják magukat. Ha nem, ők lesznek a kompromisszumképtelen orbánbérencek, akik elviszik a szavazatokat, adott esetben úgy, hogy be sem jutnak vele a Parlamentbe. Most légy okos, Benedek (vagy András)!

Pedig nagyon kellenének az új arcok a magyar politikai életbe. Ne legyenek Messiások, még csak szentek se, csak ne ugyanaz a harminc ember váltogassa már egymást az újramelegített lózungjaival évtizedeken keresztül. Mert többek között ez a belterjesség szülte ide ezt a rendszert is, amit most olyan sokan annyira szeretnének eltakarítani.