"Most majd sok minden tisztázódik. Lélekben. Van még pár nap arra, hogy mindenki eldöntse, mit csinál október 23-án. El kell döntenünk - végleg -, hogy nemzetiek vagyunk vagy balliberálisok. Kérdés az is, hogy hányan leszünk a Békemeneten. És az is persze, hogy a balliberálisok hány embert tudnak még rávenni a „millázásra”. (Ne csúfoljuk azokat, akik hittel tüntetnek majd Bajnai vagy Gyurcsány mellett! Joguk van a saját igazságukhoz. Ahhoz is, hogy Andrassew, Avar és Bolgár György egetverő ostobaságait elhiggyék.)

Kérdés, hogy akik mennének az ellenzéki tüntetésekre, megzavarodnak-e attól, hogy az ellenzéki- és civilnek mondott vezetők még mindig azzal vannak elfoglalva, hogy ki kivel, és hogyan, és kivel miért nem. Azt hiszem, az a helyes, ha mindenki elmegy a Békemenetre, ahol, remélem, jól érezzük majd magunkat.

Ha a balliberálisok még nem is képesek rá, jó lenne, ha legalább mi megértenénk a tapintat jelentőségét. Ne pártoskodjunk, inkább diszkréten jelezzük, hogy mit képviselünk. Kár provokálni egymást, ha amúgy mindannyian ugyanazt akartjuk: Gyurcsány és egykori sunyi gyarmat-diktatúrájának végleges takarodását. Úgy viselkedjünk, ahogy majd a jövendő erős Magyarországán élni szeretnénk! Most ne törődjünk a vezetőkkel! Aki nem hajlandó szövetkezni, attól hamarosan úgyis elbúcsúzunk.

Azért megyünk a Békemenetre, hogy együtt legyünk, és érezzük azt a semmihez sem hasonlítható aurát, ami emberek százezreinek lelkéből sugárzik. A közös akaratot.
Akkor is fontos ez, ha nincs olyan szerencsénk, mint az ötvenhatosoknak: aligha lesz úgy, hogy egyik napról a másikra végleg elzavarhatjuk a még mindig itt tébláboló Gyurcsányt és nyomorult csatlósait. Kicsit gyávák és tunyák vagyunk. Jobb országokban ehhez elég lett volna Gyurcsány őszödi beszéde, de pláne annak a puszta híre is, hogy a BKV-ből talicskával lopják ki a pénzt. Annál erkölcstelenebb és korruptabb nem lehet a kormányzás.

De mi hagytuk az ilyesmit. Mert ugyanolyan gyávák voltunk, mint amilyen erkölcstelen volt Gyurcsány és csapata. Akkor ez jutott. Most már arra kellene erősen készülni, hogy ez az egykori hatalom bármikor végleg eltűnhet végre. Jó időben, jó emberek között jó ám érezni, hogy milyen erősek is vagyunk." – írta Bayer Zsolt a tegnapi Magyar Hírlapban.

Na jó, nem ő volt, ezt Andrassew Iván írta a tegnapi Népszavában, csak kicserélgettem benne a kulcsszavakat. Csak azért pont ebben az írásban, mert szombaton éppen Népszavát vettem, de működött volna ez fordítva is. Vagy akár a Pilhál–Veress Jenő tengely mentén is. A sor folytatható. Ugyanebben a számban a 7-en a 7-ről rovatban megint Andrassew Orbánékról: „menjenek már a francba, mert elég volt belőlük”. Van egy olyan érzésem, hogy Andrassew a Kertész Ákos által kitaposott ösvényre lépett. Kertész a 2006-os választási kampány utcai megmozdulásain „vidáman felvonuló” baloldaliakat és „elszántan acsarkodó” jobboldaliakat látott. Végül szinte belebolondult, hogy olyanok kerültek kormányra, akiket nem csipáz és Kanadáig menekült. (Őszintén remélem, Andrassew esetében nem jutunk el idáig. Ahogy most állnak a dolgok, maximum 2018-ig kell kibírni, de maguk Orbánék dolgoznak a legkeményebben azon, hogy ebből 2014 legyen.)

Most is mi lesz majd? Kimegy Andrassew 23-án tüntetni. Meglátja a tömeget, ihlet szállja meg: Nem számháború ez, de a szervilis, orbánista rendőrség direkt jóval alábecsüli majd a létszámot. Pedig mennyi kedves, szimpatikus arc, gyújtó hangú beszéd, emberek, van még remény, lehet itt még Európa! A tömeg mellém sodorja Dési Jancsit, csillog a szeme, kezét a karomra teszi, csak halkan súgja: Ceterum censeo… Egymás szemébe nézünk és tudjuk, igen, most már biztosan lehetséges, ahol ennyi szív dobogja ugyanazt: Orbánnak mennie kell!

És, gondolom, valami hasonlót ír majd Bayer a Békemenetről is, csak ő mondjuk Bogár Lacival fut össze.

Aztán egyszer Orbán úgyis menni fog, lehet majd cikkezni, hogy az új baloldali miniszterelnök milyen szimpatikus européer, a mértékadó nyugati sajtó is bizakodással fogadta és az új kormánynak már az IMF is szívesebben ad készenléti hitelt, aminek a felvételére most már tényleg nem lesz szükség.

Persze, sokan akkor sem tudják majd fizetni a számláikat, kiváltani a gyógyszereiket és nem is nagyon fognak mást enni, mint szalonnát, kenyeret meg hagymát. De akkor is, mennyivel jobban fog esni!