"Nehéz elképzelni, hogy ilyen rozoga kispadra, mint ami Egerben van, akár öt percre is leülne Paulo Sousa" - írja NB I-es beharangozójában az Orbán Viktor-közeli futballmagazin az Orbán Viktor-közeli futballklub Orbán Viktor-közeli edzőjéről. Azóta a Szuperkupa-döntőn kiderült, hogy Sousa csapata otthonában sem biztos, hogy a kispadon ülve néz végig egy egész meccset, persze merő önfeláldozásból. Viszont a székesfehérvári Mourinho lehet, most rátalált a csodafegyverre. Ha legközelebb meccsnapon otthon marad, talán a csapat már rendes játékidőben diadalmaskodik, míg a játékvezetők sem tudják körmönfont módon provokálni a saját nappalijában.

De vissza Egerbe, ahol az NB I újonca a stadion állapota miatt nem játszhatná otthon a hazai meccseit. Stílusgyakorlatok keretében meg lehetne ezt a helyzetet énekelni mind az Egri FC, mind az MLSZ nézőpontjából, s különösebben nem is kéne erőlködni, hogy érveket találjunk. Egyik részről lehetne "vidéki fellegvárazni", "kitörő focilázazni" és "ha-annak-idején-a-szolnoknak-lehetettezni", míg a másikról a "kőbe vésett" szabályokra hivatkozni, "végre rend lesz a magyar fociban", "az mlsz bekeményít", stb., ismerjük már. A fő probléma, hogy csak az utóbbi néhány évtizedben volt már itt minden: telephelycsere, indulási jog adás-vétele, rendkívüli méltányosság. Az MLSZ (főleg, ha új vezetőség jött!) szinte mindegyik után bejelentette, hogy többé ilyen nem fordulhat elő és utána mégis előfordult, néha még cifrábbak mint korábban. Ezek után minden csapat találhat korábbi precedenst a maga igazához, nehéz a liga kaotikus múltjától megszabadulni. Ha "helyzet van", mint most, indul az előszezon: vezetői szinten alkudozás, szurkolói körökben anyázás.

A lényeges kérdés persze: hogy lesz így végre színvonalasabb a magyar bajnokság? Azt hiszem, erre mindannyian sejtjük a választ.