
Érdekes volt ez a bizottságosdi is. Néhányan már azon is értetlenkedtek, hogy a visszaélések vizsgálatát a párt Kuncze-Kóka vonulatához sorolt Jüttner Csaba vezeti, aki így érhetően elfogult lehet az egyik jelölt irányába. Ez azonban talán még nem akkora probléma, próbáljon valaki egy politikai párton belül olyan embert találni, aki sehova sem húz. Az már furcsább volt, hogy mindenütt Jüttner-bizottságról beszéltek, de hogy Jütterenen kívül ki van még a testületben, arról nem lehetett hallani. Az SZDSZ honlapjáról letölthető jegyzőkönyvek alapján egyedül Jüttner Csaba beszélgetett az érintett küldöttekkel, az ötoldalas Vizsgálati Jelentésben már megtalálható Kiss Gyula és Felbermann Endre neve is. Lehet, hogy ezek a vizsgálati módszerek csak a külső szemlélőnek tűnnek kevésnek a csalás gyanújához képest, de végülis az SZDSZ dolga, milyen bizottságot állít a belső problémái kivizsgálásra.
A Jüttner-jelentés késve bár, de elkészült, a kedélyek mégsem nyugodtak meg. Fodor Gábor felfüggesztette a párt ügyvivő testületében viselt tisztségét, mint mondta nem fogadhatja el, hogy a vizsgálat az ő nevéhez füződő csalás megállapításával végződjön. Kóka János közben megkönnyebülve jelentette ki, lám a jelentés alapján nincs itt semmi gond, már az első körben is ő lett volna az elnök, de mivel a történtek ellenére is ő lett, minden jó, ha vége jó. Meg az elég laposnak tűnő szöveg, hogy ne marakodjunk, gyerekek, mert az csak az ellenfeleknek jó. A kialakult feszültség közben jött a botrány újabb hulláma, álküldött Szabolcsban is. Jüttner Csaba ezúttal már nem udvariaskodott, hanem a rendőrséghez fordult. Szépen alakul, most már nem csak a párt fog vizsgálódni az ügyben. De ha ez kell ahhoz, hogy végre kiderüljön az igazság, akkor legyen. Magára valamit is adó párt, jóérzésű politikus, párttag és választópolgár elvárja egy ilyen mértékű ügy normális, maszatolás nélküli lezárását. Akármilyen kellemetlen és hosszadalmas is legyen az.
Persze érdekes lesz majd az is egyszer a politikai szakértők számára, ha elemezni fogják az SZDSZ körül történteket, mondhatni igazi tananyag, hogy kell egy pártot jó mélyre leásni. Kijelentések korábban is voltak, hogy "ez az SZDSZ, már nem az az SZDSZ", de kezd nyilvánvalóvá válni, a markáns politikai karaktert adó emberek (Kis János, Tamás Gáspár Miklós, Hack Péter) lemorzsolódásával egy, a belső hatalomért (is) marakodó kis csoport maradt, amely nem alkalmas a liberális értékek, szavazók képviseletére, akármilyen görcsösen is hangoztatja azt. Már a mostani helyzet is erősen a lenullázódás felé veti pártot és az ügy, ügyek hullámainak még nem látni a végét.
Hol volt még ez a botrány, amikor az SZDSZ egykori prominensei, véleményformáló hangadói már új liberális párt alapításán törték a fejüket, csak a történelmi pillanatot hiányolták? Hogy is fogalmazott akkor Hack Péter? "Előbb el kell érni a folyóhoz, és ráérünk akkor eldönteni, átmegyünk-e a hídon." Hát, úgy tűnik a liberálisok megállíthatatlanul robognak a folyó felé. Csak legyen még ott híd, amikor odaérnek.
pofáztatok