Demszky Gábort azonnal beutaltatnám a pszichiátriára. Bár kérdés, hogy melyikbe, hiszen párttársai több ilyen intézményt bezárattak vagy összevontak. A főpolgármester talán túl sokáig nézte a fúrópajzsokat, vagy beleőrült abba, hogy már nem ő lesz Budapest első embere, amikorra elkészül a 4-es metró, de az biztos, hogy labilis idegállapotú lett.

Demszky Gábor ugyanis saját maga elcseszett paródiáját adta elő szombaton, a március 15-i ünnepségen. Tele volt dühvel és indulattal, és megpróbált egy sajátos értelmezésű történelemóra keretében példát mutatni, ám ehelyett csak közröhej tárgyává vált.

Egyrészt tudta, hogy milyen fogadtatásban fog részesülni, de igazi magyar bozótharcosként kiállt és szembenézett a sípoló-fújoló-dobálódzó tömeggel. Ez azonban nem bátorságra, csak felelőtlenségre vall. Bátor akkor lehetett volna, ha észre sem veszi a tiltakozókat, és megtartja beszédét méltóságteljesen. Ehelyett mint egy osztályfőnök, leszidta a demonstrálókat, majd szétrobbant a dühtől, és egy idegbeteg látszatát keltette esernyőnyitogató gorillái mögött.

Persze ha tettét az motiválta, hogy felfutassa a magyar tojásipart, akkor már minden érthető. Egy politikus, aki hiába Budapest főpolgármestere, a gazdákkal is foglalkozik,igazán dicséretes. Persze arról is emlékezzünk meg, hogy akik ilyen tojásárak mellett tucatjával dobálja azt, az sem biztos, hogy épeszű...

Demszky Gábort - de leginkább minket - pedig az vigasztalghatja, hogy már csak két alkalommal kell március 15-i beszédet tartania. Az a két év és az a 150-200 tojás pedig elrepül gyorsan.