Komolyan mondom, annyi esemény - mit esemény, botrány, botrááány! - van most már évről-évre a Kossuth-díj átadása körül, hogy lassan a kereskedelmi tévék szagot fognak és elkezdenek keményen licitálni a kizárólagos közvetítési jogért. Idén egyelőre a közszolgálati adón lehet majd figyelni, ki kivel nem fog kezet, kire vetnek csúnya pillantásokat, ki adja vissza azonnal a díját, esetleg ki az, aki kér még egyet. A kitüntetéssel kapcsolatos történések, indulatok töltik meg a sajtót mostanában, hozzájuk képest a hollywoodi intrikák lassan a smafu kategóriájába sorolhatók.

Megint téma a Magyar Gárda, szerdán megkezdődött ugyanis a feloszlatásukért indított per a Fővárosi Bíróságon. Volt is minden, szópárbaj, lökdösődés, trappolós vonulás. Persze az indulatok már az egyenruhás csapat megalapítása óta forrnak, május 19-re pedig garantált a folytatás, mivel akkorra napolták el a tárgyalást.

Ez a kérdés foglalkoztat vasárnap este óta, amikor is nyilvánosságra került, hogy a két SZDSZ-es főpotentát, Horn Gábor és Kóka Pannon Puma János milyen kedélyesen kvaterkázott a megrendítő csapással felérő népszavazási eredmények, és az azokat kétségbeesetten magyarázni próbáló Gyurcsány Ferenc láttán.

Nézem tegnap a tévét, Sas József éppen távozik a bíróságról. Előzőleg adócsalásért első fokon egy év felfüggesztett börtönt kapott. Nem haragszom, nagyon korrekt volt - mondja mintegy búcsúzóul a bírónak. Meg persze, hogy ő úgy fogja fel, nincs bizonyíték ellene és ártatlan. De akkor miért tartja korrektnek a bírót?

Népszavazunk vasárnap, még tart a kampány, kapjuk az okosságdózisokat jobbról-balról. Vizitdíj, tandíj, kórházi napidíj - igen vagy nem, hamis kádári illúzió vagy bújtatott adó, és így tovább. Én meg közben el tudom képzelni, hogy valahol egy párhuzamos dimenzióban, fordított hatalmi szereposztás mellett Orbán Viktor a "díjbeszedés" mellett érvelne nagy ívű szónoklatokban, mire Gyurcsány Ferenc nem tudna parancsolni szociális érzékenységének és azonnal a kisemberek pártjára állna.