Egészen elérzékenyül a választópolgár, hogy két parlamenti voksolás között – politológusok szavajárását kölcsönvéve: mintegy a ciklus közepén – van olyan politikai erő, amelyik ilyenkor is gondol rá. Illetve a gondolaton túl eljuttatja hozzá színes kis kiadványát, tájékoztatva őt, mit is gondol e párt a nagyvilág és a szűkebb közösség dolgairól.
Választópolgárunk ezen szűkebb környezete Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, így a Jobbik Szebb Jövő című sajtótermékének itteni mutációját találta nemrégiben a postaládájában. Képes, informatív, s rekordra törő. Ez utóbbi az egy négyzetcentiméterre jutó helyesírási hibák számában érhető tetten. Az sem teszi fogyaszthatóbbá az írásokat, hogy jelentős hányaduknál a gondolati tartalom megfogalmazása annyira gördülékeny, mint bicikli bottal a küllői között.
Szigorúan szubjektív „Best of” következik a továbbiakban. A szoros verseny miatt nehéz választani, de az abszolút kedvenc Csépke Csaba Záhony, az átoksori kísértetváros című alkotása. Műértők már a finom irodalmi utalást rejtő cím olvastán csettinthetnek. Az érzésre csak ráerősít a szerző pipázós fotója, a dohányzás e formája mindenképpen a mikszáthi hagyományok folytatásának tekinthető. Azért Záhony nevét talán illett volna a továbbiakban is nagy kezdőbetűvel írni. De olvassuk tovább az írást! Ami nem más, mint nosztalgia a Kádár-rendszer után. Csepel bringa (eredetiben természetesen kis kezdőbetűvel!), Tisza cipő, „Köbányai”, 50 filléres gombóc fagyi, békesség, szeretet. Ezt az idillt rombolta szét a rendszerváltás és az „úniós csatlakozás”. Leszámítva a nemzeti érzés fel-feltörő hullámait, az írás akár a Munkáspárt lapjában is közölhető lenne, vagy kitűnő illusztrációként szolgálna Gerő András nemzeti bolsevizmusról írott cikkéhez. Csépke írása egy kedvenc szerzőjétől származó idézettel zárul, csak nagyon-nagyon ügyesek tudják kitalálni, melyik íróról is lehet szó.
Sipos Gábor Kemecséről a cigányság felé fordul mély empátiával dolgozatában: „Megértjük, cigánynak sem könnyű születni. Nem könnyű tudatlannak lenni és azt a lehetőséget sem könnyű meglátni, ami előttem van.” Mit is lehet ehhez hozzátenni? Megértjük, jobbikosnak sem könnyű lenni…
A végére jöjjön egy kakukktojás. A fiatalkori bűnözés című írás nyelvhasználata, összeszedettsége – nem is tudom megfogalmazni, miért – a Google elé ültetett. Egyes fordulatok begépelése után meg is lett az „alapanyag” a rendőrség honlapján, egy az ORFK Szóvivői Iroda által kiadott tanulmány képében. Az „átvett” cikk mellett csak a szerzőt, egy mosolygós hölgyet ábrázoló fotó és a tisztsége (Rakamazi Jobbik elnöke, az Országos Választmány tagja) van feltüntetve, a neve sajnos nem, így nem tudhatjuk meg pontosan, kinek köszönhetjük, hogy bravúrosan kiválogatta az olvasmányos részeket és nem untatott minket az eredeti írás statisztikai adataival és olyan apró-cseprő dolgokkal, mint például a forrásmegjelölés.
pofáztatok